Története mintegy 900 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A Nagypengyom dűlőben bronzkori urnák kerültek elő. A honfoglalás korából nem ismeretes lelet-anyag, de Anonymus szerint Árpád fejedelem itt táborozott, s itt verette sátrát, s szemlélte seregét, amellyel Szer felé vonult, hogy megütközzön Zalán bolgár fejedelemmel.
A Nagypengyom dűlőben középkori település és temető nyomaira bukkantak a régészek.
Feltételezhető, hogy a Bor-Kalán nemzettség szállásterületéhez tartozott, Nagykőröshöz hasonlóan. A terület bizonyíthatóan a Lórántfy család birtoka volt, Lórántfy Zsuzsannának, I.Rákóczi Györggyel történt házassága révén került Tetétlen is a Rákóczi család tulajdonába.

A török hódoltság, illetve a Rákóczi-szabadságharcot követően a XVIII.század elejétől Nagykőröshöz tartozik, annak külső pusztai határát képezte.
Tetétlen mindig is szórványtelepülés volt. A birtokosai nagykőrösi kisnemes gazdák voltak, akik Nagy-kőrösön lévő kúriákban laktak, de a pusztai birtokon is létesítettek lakható tanyákat, tanyaközpontokat és a cselédség is itt tartózkodott, akik tulajdonképpen az állandó népességet alkották. Ilyen gazdasága volt Inárcsi Farkas Eleknek Tetétlenen, ahol 1855-ben vendégül látta Arany Jánost, a református gimnázium tanárát, Szilágyi Sándor történész és Deák Lajos tanártársaival együtt. Arany János nagy érdeklődést tanúsított az Árpád-monda iránt, miszerint a Nagypengyom halom tetején táborozott serege élén, s ennek hatására írta meg a Tetétleni halmon c. költeményét. Az itteni csárdában ismerte meg Csonka Márton pásztorembert, akinek a Vén gulyás, és a Vén gulyás temetése című verseket szentelte.

Nagykőrös város előjárósága a honfoglalás ezredik évfordulóján millenniumi emlékművet, obeliszket állíttatott a Nagypengyom halmán, mely méltóságteljesen emelkedik a házak fölé és ma is fő nevezetessége a községnek. Az 1920-as években Nagykőrös város iskolát is építtetett az itt lakó tanyasi gyerekek számára.
Tetétlen 1950-ig tartozott Nagykőröshöz, amikor Kőröstetétlen néven önálló tanácsú községgé alakult. Az önállósodásnak nem csupán politikai, hanem demográfiai okai voltak. Az 1930-as összeírás szerint Tetétlen - mint Nagykőrös VI.járása - 873 fő lakossal rendelkezett. Az önállóvá válás idején, 1949-ben 1220, 1970-ben 1186 főt írtak össze. A lakosság magyar, többségében római katolikus, kisebb részben református.

A lakosság foglalkozás szerinti összetételét illetően a mezőgazdaságnak van meghatározó szerepe, ez természetes is, hiszen a pusztai település kialakulását is a mezőgazdaság teremtette meg.
A mezőgazdaság első kollektivizálása idején jött létre a Dózsa, majd a Kossuth Tsz. Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni általános téeszesítés idején jött létre a Vörös Csillag Mgtsz. Az 1970 - 75-ös nagy összevonások időszakában már csak egy termelőszövetkezet volt és ezt is összevonták a jászkarajenői szövetkezetekkel és így jött létre - két község területén - az Árpád Mg. szövetkezet. Mindezekkel párhuzamosan a nagybirtokok egy másik részén Állami Gazdaságot is szerveztek.
Az állattenyésztésre alapozva először közös vállalkozásként - több tsz. közreműködésével - hozták létre 1972-ben az Alföld -Tej Közös Vállalatot, amely aztán 1980-ban önállósult.

Az 1989 - 90-es fordulat után a két község téesze ismét szétvált, a szétválást követően az Árpád Mgszövetkezet ismét csak Köröstetétlen területén működött és 1998-ban átalakult Árpád Mg.Kft.-vé. Fő profilja az állattenyésztés, de jelentős a növénytermesztése is, főleg búza és kukorica.
A privatizációk során szerveződött az Alföld-tejből a "Yogo"- Élelmiszerelőállító Kft., melyet 1998-ban megvásárolt egy külföldi befektető csoport és a termelést Szolnokra vitte. 1999.novemberébena településen maradt és kihasználatlan üzem ismét egy külföldi érdekeltség tulajdonába került, aki a sajtgyártást kívánja meghonosítani. Jelenleg KŐRÖSTEJ KFT. néven üzemel.